A rendezvényszervező mindenkor a rendezvény, azaz a megrendelő, az ügyfél érdekeit képviseli. Mindent a rendezvény sikerességének, a megrendelő, az ügyfél elégedettségének rendel alá: eszközöket, szolgáltatásokat és elsősorban a saját munkáját.
A tapasztalat azt mutatja, hogy legtöbbször megy ez gördülékenyen. Tervezünk, tájékozódunk, megbeszélünk, feladatokat osztunk le, megállapodunk, aztán szépen összehangoljuk az elemeket, és így alakul ki, valósul meg egy-egy rendezvény. A közös munka során kialakulnak a jó partneri kapcsolatok, a munka összehangolt lesz, akár félszavakból is szót lehet érteni egymással.
Mégis vannak helyzetek, amikor az egymásra hangolódás döcögősebben megy. Új a partner, olyan, akivel még nem csiszolódtunk össze, esetleg különböznek a munkamódszerek, vagy a parner kevésbé érdekelt, kevésbé motivált… Ez az igazi kihívás, ebből kihozni a tökéletest. Megtanulni, megtanítani egymást. Mert mindegy nem lehet.
A siker ugyanis a részletekben rejlik, a kialakított tér harmóniájában, a jó hangulatot sugárzó környezetben, az egymásra épülő elemek összehangoltságában, a momentumok, színek, ízek kellemes kavalkádjában… Egyszóval ez az, amikor térben és időben minden a helyén van. De úgy, hogy ezeket közben észre sem vesszük.
Éppen úgy, mint a nagyapám kiskonyhában kialakított borbélyműhelyében volt. Az eszközök tisztán és rendben tartva, a mozdulatok mindig precízek, a mester, a szerszámok és a tevékenység harmóniája uralkodik – soha egy felesleges mozdulat. Olyasmi, amit élvezet nézni. Mindig ugyanaz, mégis megunhatatlan. Egyszer megkérdeztem: Nem mindegy, hogy borotfafenés közben hogyan húzgálja a borotvát a bőr fenőszíjon? – Nem mindegy – volt a válasz.