Sok fontos eleme van egy rendezvénynek, de azt hiszem, a felszolgált étel ezek közül is az egyik legfontosabb. Az íz, az illat és a látvány harmóniája igazi gasztroélményt nyújthat.
Szeretem a hasamat. Szeretek jókat enni. Szeretek szépeket enni. „Vadat és halat, s mi jó falat / Szem-szájnak ingere” – ahogy a 200 éve született Arany János írja. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül, és amikor egy-egy rendezvényt tervezünk, legyen az esküvő, születésnap, családi összejövetel, állófogadás vagy bármi más, elsőként általában a helyszínt és az ételt határozzuk meg, foglaljuk le, rendeljük meg.
Az elmúlt időszakban izgalmas gasztronómiai tapasztalatokkal gazdagodtam, melyek tanulságosak lehetnek mindenkinek, aki valamilyen étkezéssel egybekötött esemény szervezése előtt áll.
Néhány hete egy olyan helyre mentem ismét borvacsorára, ahonnan két évvel ezelőtt hihetetlen élményekkel távoztunk. Még éreztük egy-egy étel ízét ennyi idő után is, emlegettük a csodálatos tálalást. Elérkezett a várva-várt este, a csapat új tagjainak, akik nem voltak velünk korábban, ódákat zengtünk az előző vacsoráról. Elvárásaink voltak rendesen. De csalódnunk kellett. Hatalmasat. A vacsora teljesen középszerű volt, a fogások késtek, és szó szerint éhesek maradtunk a végére. Ennyit a szép ízemlékekről…
Ugyanezen a napon útközben egy jól rangsorolt bisztróban ebédeltünk. Jó előre lefoglaltuk az asztalunkat. Érkezéskor elvarázsolt minket a hely hangulata, de a már megmagyarázhatatlanul hosszú várakozási idő, nem csupán az ebédre, de a rendelésre is, eléggé elkedvetlenített bennünket. Sajnos a fogások sem vidítottak fel minket, azok minősége meg sem közelítette az elvárásainkat. Ennyit a rangsorokról is…
A szolgáltatók kiválasztása során is izgalmas kalandok várnak ránk. Nemrég több éttermet is felhívtunk. Egy egyszerű állófogadáshoz lett volna szükségünk ételre, italra és felszolgálásra. Az első helyen a catering szó értelmezése okozott problémát a pincérnek. A következő helyen már a szakácsig jutottunk, akivel már majdnem belekezdtünk a menü tárgyalásába, mikor kiderült számára, hogy a mi eseményünk korábban lenne, mint náluk a konyha nyitása. Hogy is képzeltem, hogy ők korábban bejönnek? A harmadik helyen már majdnem sínen volt az ügy, mindent meg lehetett oldani, de akadt itt is egy nagyon komoly, leküzdhetetlen akadály: a limonádé elkészítése. Már kezdtük azt gondolni, mi szeretnénk túl sokat, de e gondolatot gyorsan elhessegettük, amint sikerült olyan szolgáltatót találnunk, aki valóban professzionálisan, rugalmasan állt hozzá a kéréseinkhez.
Gasztrokalandozásaim talán legfontosabb tanulsága, hogy foglalás előtt mindenképpen szánjunk időt az étterem kipróbálására, a menüsor kóstolójára, akkor is, ha nagyon kellemes emlékeink vannak a helyről, vagy valamelyik ismerősünk jó szívvel ajánlotta. A másik fontos tanulság, hogy ne érjük be kevesebbel, keressük meg azt a szolgáltatót, amelyik hajlandó teljesíteni a kívánságainkat, hiszen a vendégeink többsége leginkább a pazar lakomára fog emlékezni.
Anikó